Szóval regisztráltam, felraktam magamról egy fotót írtam bemutatkozást viszont nem jelöltem ki életkort álmaim nőjére. Ezen gondolom most sokan meglepődnek. Miért? Mert nem tartom lényegesnek, találkoztam már 20 éves savanyú uborkával és negyvenes intelligens bombázóval is aki olyan hatással volt rám hogy kapkodtam a levegőt. A kor megjelölése is diszkrimináció, ugyanaz mintha 90-60-90 es méretű nőkkel akarnék csak találkozni vagy kizárólag vegetáriánusokkal vagy szőkékkel. Nem akartam kizárni senkit sem a körből, hiszen mindneki lehet IGAZI (Popper szerint is).
Kaptam leveleket, én is küldtem és sikerült megbeszélnem az első találkozót egy végtelenül kedvesnek tűnő(írás alapján) nővel. Annyit tudtam róla hogy Juditnak hívják 42 éves elvált, társat keres. Este hét órakor egy bárban várt rám. Amikor megláttam nem hittem a szememnek, egy teljesen más személy várt rám mint akire én számítottam a társkereső fotó alapján. Megkérdeztem tőle hogy ő van-e a képeken amire persze igennel válaszolt, hebegett habogott hogy igazából már régebbi a kép. Mire megkérdeztem hogy mikori, néhány évvel korábbinak titulálta. Ok semmi gond, gondoltam ettől még lehet hogy egy fantasztikus emberrel fogok iszogatni és ettől még bármi lehet nyitott vagyok, de a hazugságpont egy picit bezavart. Elég kihívóan öltözött fel a randira, húsz centis magassarkú, és a V nyakú kivágású ruhájában éppenhogy a mellbimbóját nem lehetett látni. A hatalmas mellektől én is zavarba jöttem, ott volt előttem két óriási önbizalomdominanciás mell akikkel beszélgetnem kellett. Judit ivott, baromi sokat, két óra után könnyedén hazavihettem volna, de nem kértem belőle, aludni akartam, másnap konferenciára kellett utaznom.
Itt ért először a sokk hogy a társkeresőn sokan hazudoznak, vagy nem valódi a fotó vagy valami más nem valódi(életkor, munka stb). Becsapva éreztem magam és csalódottnak, nem értettem hogy az emberek miért nincsenek önmagukkal kibékülve.
A második randimon olyan érzés volt mint amikor először rúgtam ki egy alkalmazottat, feszengtem és nem tudtam hogy mondjam meg tapintatosan hogy NEM koszonom eleg volt. Rita későn érkezett és az első kérdése az volt hogy mi a munkám, hol dolgozok milyen beosztásban vagyok , és hogy mennyire tök szuper hogy ugyanolyan jóképű vagyok az életben is mint a fotómon amit feltettem. Akkorra már rájöttem hogy ez ritka mint a fehér holló, pedig hozzáteszem alapnak kellene hogy legyen. Utána jött a végeláthatatlan sokk, hogy ő már gyereket szeretne és olyan férfit aki anyagilag biztonságot tud nyújtani..tessék??? az első randin? A vészjelzés megszólalt bennem szinte azonnal, tudtam hogy innen azonnal el kell mennem de hogyan mondjam meg neki, hogy ne haragudj én még az első randin nem tudom a közös gyerekünket elképzelni azt sem hogy milyen házunk lesz és melyik óvodába fogjuk járatni a gyereket. Azt láttam a szemében ha megmondanám ezt neki akkor ott helyben kiborulna és sírógörcsöt kapna aminek persze én lennék az oka a szemét pasi. Végigültem a kötelezőt és utána azt mondtam neki hogy majd hívom, nem hívtam fel persze. Két hét múlva kaptam tőle egy fenyegető üzenetet hogy én mit képzelek magamról hogy a meghitt beszélgetésünk után nem kerestem meg, atyaég erre mit lehet mondani bocsánatot kértem és ennyi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: